Tizenegy város
küzdhet meg az idén „Az Év települése 2009” címért a Magyar
Televízió Főtér című műsorának játékában. Köztük a Bakonyalja
kapujának is nevezett Kisbér. A nyertes Hódmezővásárhely,
Zalaegerszeg, Baja, Nyírbátor, Vác, Paks, Nagykanizsa, Kisbér,
Barcs, Edelény és Tapolca közül kerülhet ki.
Lolka és Bolka este gyúrni jár
Frédi és Béni a kocsmában piál
Mazsola épp Tádé házát nyomja fel
Moha és a Páfrány pedig canabist nevel...
Ursula Bubóval házinyúlra lő
Vuk szerint Karaknak ’kéne’ már egy nő
A nagy Ho-ho-ho Horgász kukaca beszél
Picur nagy fejére Pom-Pom rá se fér...
Ref.:
És jön a TV-mackó, már ő sem jó gyerek:
Mese után mindig bohóccal hempereg...
Ne higgy a szemednek, itt minden másról szól
Az élet nem tündérmese, hanem kőkemény rock’n’roll.
Frakk és Károly bácsi pornófilmet néz
Bob és Bobek sitten ül, életük nehéz
Cirboja és Borboja enyhén pedofil
Kukori és Kotkoda…, nos, róluk semmi hír...
Micimackó Tigrissel malachúst eszik
Vizipók és a csigák a Keresztes verik
Rumcájsz és a Manka érdekházasok
A Kis Vakond és barátai pedig perverz állatok.
A Kockás Fülű Nyúl minden pénzt lenyul
A Gyalogkakukk speeden él és nem tud angolul
Makk Marci egész nap hamburgert zabál
Éder-mester kis manókat hallucinál.
A híres Pampalini balek, nem vadász
Misi Mókus lúzer, Mekk Mester sem ász
Ludas Matyi a fősulin idén is halaszt
A magyar népmesékben pedig mindenki paraszt(!).
Közel két évvel ezelőtt ismerhettük meg
Patit itt a Blogter oldalain. Elkezdődött egy összefogás,
melynek során a műanyag üdítős kupakokat gyűjtötték nagyon sokan,
hogy aztán azokat a feldolgozónak leadva, pénz legyen belőle. Egy
őssejtbeültetési műtéthez, mellyel a kislány esélyt kaphat egy
teljesebb életre.
Sokan már akkor háborogtak, hogy a feldolgozó milyen keveset fizet
az összegyűjtött kupakokért. Egy kiló kupakért /ami kb. 320 darab/
60 forintot fizetett a műanyagfeldolgozással foglalkozó vállalkozó.
A legutóbbi TV2
riportban láthattuk, hogy Andiék udvarán hűvös halomban állnak
a kupakkal teli zsákok, több mázsa. Ennek oka, hogy a
kupakgyűjtésbe is begyűrűzött a gazdasági válság. A két évvel
ezelőtti összeg helyett már 20 forintot sem hajlandó fizetni a
kupakok kilójáért a feldolgozó. Egy szó jut erről eszembe:
alamizsna.
Pati fórumán a következőt üzente Andi a szorgalmas és jószándékú
kupakgyűjtőknek, ami egyben üzenet minden további kupakgyűjtőnek,
aki olvassa ezeket a sorokat:
"...nagyon sokat köszönhetünk a rengeteg munkáért, ami ezzel a
kupakgyűjtéssel jár. Sajnos azonban a gazdasági helyzet ezt a
tevékenységet sem kíméli. Már egy jó ideje csak tároljuk a
kupakokat, mert már 20 Ft-ért sem veszik át. Viszont lassan olyan
tetemes mennyiséget halmoztunk fel, hogy nem tudjuk hova rakni.
EZÉRT SAJNOS ABBA KELL HAGYNI A GYŰJTÉST. Kérlek benneteket, hogy
akinek csak tudjátok, mondjátok! NAGYON KÖSZÖNJÜK MINDENKINEK, AKI
EZZEL SEGÍTETTE PATRÍCIA GYÓGYULÁSÁT!"
Végezetül pedig álljon itt mindenféle kommentár nélkül az Alkotmány
70/D.§-a.
(1) A Magyar Köztársaság területén élőknek joguk van a lehető
legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez.
(2) Ezt a jogot a Magyar Köztársaság a munkavédelem, az
egészségügyi
intézmények és az orvosi ellátás megszervezésével, a rendszeres
testedzés
biztosításával, valamint az épített és a természetes környezet
védelmével
valósítja meg.
ha az
S.O.S. Szolgálat Alapítvány 11600006-00000000-07010055-ös számlaszámára pénzt
utalsz.
(Nagyon fontos, hogy a csekkre ráírják "Ale Patricia
gyógykezelésére".)
Az első
őssejtbeültetéshez szükséges összeg összegyűlt, a
műtét sikeresen megtörtént! Az adomány gyűjtése azonban
folytatódik, hisz küszöbön a második beavatkozás!
Valahol mindig is éltem. Hogy létezem, azt is tudták, csak azt
nem, hogy hol keressenek. És azt sem, hogy miért is érdemes engem
keresni. Két oldalú volt a dolog, hisz amíg nem találtak rám, addig
azt sem tudtam, hogy egyáltalán miért létezem. A nagy egymásra
találás nem olyan rég következett be, amikor kiderült, hogy én
bizony ott vagyok mindenhol. Csak meg kell keresni. S hogy mire
vagyok jó? Nos, arra is hamar rájöttek. Semmi másra nincs
szükségem, csak megfelelő helyre kell engem költöztetni. Oda, ahol
a többi melós nem végzi megfelelően a dolgát. Mert én minden
feladatot elvégzek helyettük azért, hogy olyan életed legyen,
amilyet szeretnél. Igaz, sokszor kevés vagyok hozzá még sok
milliónyi társammal együtt is. Mert az én energiám sem végtelen, de
ami tőlem telik, hidd el, megteszem. Garanciát nem adhatok rá, hogy
maradéktalanul boldog leszel. De hogy boldogabb, azt megígérem,
rajtam nem fog múlni. Ezen dolgozom éjjel-nappal, de előbb-utóbb
szükségem lesz új társak segítségére is. Nem olcsó dolog a
költöztetésem, ezt belátom. De hidd el, megéri! Türelem. Ez a
kulcsszó, mint annyi mindennél az életben. Türelem ahhoz, hogy az
ismerősök és ismeretlenek, akik hisznek bennem és hisznek a
szemüknek - hiszen csak körül kell nézni a világban és látják, hogy
érdemes -, segítsenek előteremteni a költözésemhez szükséges pénzt.
És türelem felém, hogy a költözés után beletanuljak a lógós melósok
munkájába. Sajnos, akiknek legjobban kellene hinniük bennem, akik a
legtöbbet tudnának segíteni, szkeptikusok. Vagy csak annak akarnak
látszani. De akármilyen nehéz is, együtt közösen legyőzünk minden
akadályt! Csak bízz bennem!
Patrícia sorsát sokan figyelemmel kísérték. Segítő kezek,
érdeklődők. A tavalyi műtét után, az akkor beültetett őssejtek
lassan bevégzik munkájukat. Pati állapota a műtétnek köszönhetően
javult. Végtagjainak addig intenzív túlmozgásai jelentősen
csökkentek. Ez az a dolog, amely külső szemlélő számára is
észrevehető. A további javuláshoz újabb műtétre lesz szükség. Ennek
anyagi fedezete még nem áll teljes összegben rendelkezésre, de jó
dolog látni, hogy akik szívükön viselték Pati sorsát, nem
felejtették el őt. A média is felkarolta a világbajnoki bronzérmes
kislány ügyét, aki paragility eredményeinek köszönhetően ünnepélyes
keretek között megkapta Gyula városától a 2008-as Év Fogyatékos
Sportolója címet. Ezúton is gratulálok neki!
A minap újságírók
keresték fel őt otthonában, holnap pedig az RTL KLUB Reggeli
című műsorában lesz látható. Az élő adás pontos időpontjáról nincs
információ, csak annyi bizonyos, hogy február 11-én 3/4 7-kor
jelenése van a TV székházában.
Április 16-án a TV2
stábja forgatott Patiéknál. A műsor - melyben szerepeltek -
leginkább az őssejtkutatás támogatóinak és szkeptikusainak vitája
volt. A riportban Andi őszintén beszélt a Pati állapotában történt
látványos javulásról, majd a visszaesésről. Megrendítő volt látni
Pati elkeseredését, amint édesanyja szavaira reagált, miszerint ha
az újabb őssejtbeültetés sem hoz számottevő javulást, akkor más
módját keresik a gyógyulásnak.
Azoknak pedig, akik még nem ismerik Patit, íme néhány link, ahol
olvashatnak életéről, a tavalyi műtétről, videokat láthatnak
versenyeiről és tartalmas mindennapjairól.
ha sms-t
küldesz a 1794-es számra "Patrícia" üzenettel
(ennek ára bruttó
300 forint, melyből Pati kb. 120 forintot kap)
illetve, ha az S.O.S. Szolgálat
Alapítvány 11600006-00000000-07010055-ös számlaszámára pénzt
utalsz.
(Nagyon fontos, hogy a csekkre ráírják "Ale Patricia
gyógykezelésére".)
Az első műtéthez
szükséges összeg összegyűlt, a
műtét sikeresen megtörtént! De a gyűjtés folytatódik!
Vannak, akik mindent megtesznek azért,
hogy más számára megkönnyítsék az amúgy is nehéz életet. És vannak,
akik mindent megtesznek azért, hogy még nehezebbé tegyék. Eddig sem
volt könnyű olyan embereket találni, akik anyagilag támogatták
azokat, akik rászorultak. De egy kis inspirációt mégis jelentett
az, hogy a támogatás összegét leírhatták az adójukból. Az idei
évtől erre már nincs lehetőség. Ugyanakkor van, aki a nagy
válságból való kilábalás közepette milliós jutalmat vesz fel. Nem,
nem utasítja vissza. Nem ajánlja fel jótékony célra - egy kisebb
részét sem - mondván, szüksége van a családjának erre a pénzre
teljes összegben a minimális megélhetéshez. Ők azok, akikre több
szót nem is érdemes fecsérelni.
Ebből a szempontból embereknek azokat tekintem, akik - ha anyagilag
közvetlenül nem is, de - ötleteikkel, tehetségükkel támogatják a
rászorulókat, nem feledkeznek meg azokról, akik számára talán az ő
segítségük jelenti majd a teljesebb, boldogabb élet
lehetőségét.
Sok reggeli rádiós műsorból válogathat az ember ízlésének
megfelelően. Bevallom én nem igazán hallgatom a többnyire idétlen,
kora reggeli bohóckodásokat. Minap azonban felfigyeltem az egyik
műsorra. Tudvalevőleg ezek a műsorok nem a karitatív jellegük miatt
hallgatottak, azonban rövid hezitálás után - és vállava azt a
kockázatot, hogy ezután a műsor olyan támadásoknak lesz kitéve,
hogy ha egy esetben segítettek, akkor a másik esetben miért nem -
egy édesanya megindító sms-ére reagálva a Danubius
Rádió reggeli stábja felvállalta, hogy gyűjtést szervez egy
huszonkét hónapos kislány őssejt beültetési műtétjéhez. Egy hónapot
adtak maguknak - és a segíteni szándékozóknak -, hogy a műtéthez
szükséges összeget összeszedjék. A pénz öt nap alatt
összegyűlt!
Szomorú, ugyanakkor szívmelengető dolog ilyen sikerekről hallani.
Szomorú, hisz az egészséges élethez való alkotmányos jog alapján az
ilyen jellegű segítség érkezése nem magánemberektől, hanem az
államtól lenne természetes. Szívmelengető viszont, hogy élnek
közöttünk olyanok, akik minden lehetőséget megragadnak, hogy
másokon segíthessenek.
Ilyenek azok a békéscsabai amatőr művészek és iskolások is, akik
úgy gondolták, egy este erejéig kezükbe veszik Pati sorsát és
jótékonysági műsorral próbálnak neki segíteni abban, hogy minél
hamarabb utazhasson a második őssejt beültetési műtétre. Rengeteg
szervező munkát és odaadást igényel egy ilyen műsort összehozni.
Ennek igazán csak az a megmondhatója, aki aktívan részt vesz, részt
vett már ilyen munkában. A promóciós anyagok elkészítésétől kezdve
a jegyek nyomtatásán át a helyszín biztosításáig megannyi elintézni
való vár rájuk, hogy a próbákról ne is beszéljünk. Hisz az
előadásnak tökéletesnek kell lennie. És a művészekkel illetve a
leendő közönséggel karöltve remélhetőleg az is lesz. Mert ezek az
emberek boldognak szeretnének látni egy kislányt. Nem "önzetlenül".
Azért, hogy ezáltal ők is boldogok legyenek. Mert ez számukra így
természetes.
ha a
1794-es emeltdíjas ( bruttó 300 Ft, melyből kb. 100 Ft
Patié ) számra március 12-ig elküldöd a Patricia
szót,
de a kupakgyűjtés is
folytatódik,
és az S.O.S. Szolgálat Alapítvány 11600006-00000000-07010055-ös számlaszáma is
él.
(Nagyon fontos, hogy a csekkre ráírják "Ale Patricia
gyógykezelésére".)
Az első műtéthez
szükséges összeg összegyűlt, a
műtét sikeresen megtörtént! De a gyűjtés folytatódik!
Először személyes élményeimet
szeretném megosztani a Magyar Állami Operaházzal kapcsolatban.
Legelőször általános iskolás
koromban voltam, az osztály, együtt nézte a Bánk Bánt.
Nagyon megragadott, később, mikor
leadták a televízióban, vel is vettem magnóra, sokat hallgattam,
persze, aztán a lemezeket is megkaptam ajándégbe.
Azonnal lenyűgözött minket az épület
monumentalitása, és mégis kecses bája.
Azóta megtanultam, hogy Ybl
Miklós tervei alapján, és budapesti neoreneszánsz építészet
egyik legszebb példájaként 1884-ben készült el.
Második találkozásom is nagyszerű
volt az Operaházzal, ugyanis dolgozni jelentkeztem.
Először a Hajós utcai üzemházba vitt
az utam, az nem tetszett annyira, de amikor első munkanapomat
töltöttem ott nézőtéri dolgozóként, nagyon kíváncsi voltam például
a Székely Bertalan teremre, az aulára, és a nézőtér felett levő
hatalmas csillárra.
Majd persze, ahogy múltak az évadok,
egyre több részét ismertem meg, gyakran feküdtem a proszínium
páholy kerevetén, balettot hallgatva(nézni sosem szerettem),
és mindig beszöktem a Wagner
nyitányokra is.
Bár egy szót nem tanultam angolul,
ott mégis perfekt angol, német nyelvtudásom volt, ha kellett,
mindent a vendégeknek, ugye!
Inspiráló közeg, nem hiába!
Na és, az operashopos lányok fiúk,
akik egyetem mellett dolgoztak ott!
Buccaneer, a csontváza a kisbéri Helytörténeti Múzeumban van. (épp most újítják fel a kastélyt, amelyben van.)
A Buccaneer ivadékok angol pályákon 678 060 fontot nyertek 1878-ig. A leghíresebb utód a Kisbér nevet viselte, aki 1876-ban megnyerte az Epsom Derbyt, majd néhány hét múlva a Grand Prix de Paris-t.
Cambuscan, Kincsem papája, de itt született Imperiál is.
Az biztos, hogy aki a lovakat szereti, az jó ember. Kisbért pedig látnia kell.
Ugye, nem könnyű választani? Ott van a listán pl. Hódmezővásárhely, gyerekkoromban a nagynénémnél ott nyaraltam sokat. Igaz, vagy harminc éve nem jártam ott. Mégis, előjöttek az emlékek rendesen.
Javaslom, ismerkedésképpen nézd meg a blogomat:
http://bakonyalja.blogter.hu/
vagy a kistérségi portált:
http://bakonyalja.hu/bakonyalja/bakonyalja.main.page
Ma olyan jó savazós hangulatban vagyok. Gondoltam beszállok ebbe is, és már majdnem Kisbér kapta a voksomat, amikor rámtört a lokálpatriotizmus, aztán a megosztottság.
Amúgy Kisbér nem lehet rossz hely. De én még sosem jártam ott, és hiába erőltetem az agyam, csak a lovak jutnak eszembe, semmi más :(
Mondjuk az is igaz, hogy aki a lovakat szereti, az rossz ember nem lehet!