Húsvét vasárnap

Feltámadás!

A hét első napján, kora reggel, amikor még sötét volt, Mária Magdolna kiment a sírhoz. Észrevette, hogy a követ elmozdították a sírtól. Erre elfutott Simon Péterhez és a másik tanítványhoz, akit kedvelt Jézus, és hírül adta nekik: "Elvitték az Urat a sírból, s nem tudni, hova tették." Péter és a másik tanítvány elindult és a sírhoz sietett. Mind a ketten futottak. De a másik tanítvány gyorsabban futott, mint Péter, és hamarabb ért a sírhoz. Benézett s látta a gyolcsot, de nem ment be. Nem sokkal később Péter is odaért, bement a sírba, s ő is látta az otthagyott gyolcsot, meg a kendőt, amellyel a fejét befödték. Ez nem a gyolcs közt volt, hanem külön összehajtva más helyen. Most már a másik tanítvány is bement, aki először ért oda a sírhoz. Látta és hitt. Eddig ugyanis nem értették az Írást, amely szerint föl kellett támadnia a halálból.


Pilinszky János: Harmadnapon

És fölzúgnak a hamuszín egek,
hajnalfele a ravensbrücki fák.
És megérzik a fényt a gyökerek
És szél támad. És fölzeng a világ.

Mert megölhették hitvány zsoldosok,
és megszünhetett dobogni szive -
Harmadnapra legyőzte a halált.
Et resurrexit tertia die.

Húsvét a keresztyén ember számára Krisztusra tekintve örömünnep. "Mert ha nincsen halottak feltámadása, akkor Krisztus sem támadott fel. Ha pedig Krisztus fel nem támadott, ... akkor hiábavaló a ti hitetek is" - írta Pál apostol.
Jézus feltámadása nélkül értelmetlen és alaptalan lenne a keresztények hite. A kereszthalál és a feltámadás nélkül nem lenne megváltás, ami a világ fő célja. A kereszténység szempontjából Jézus feltámadása a világtörténelem legjelentősebb ténye.Az öröm forrása az a Krisztus, akit ugyan keresztre feszítve megöltek, sírba tettek, de nem maradt a sírban , hanem életre kelt, s úrrá lett síron és halálon.
Jézussal együtt egyszer mi is feltámadunk. Az a Krisztus, aki feltámadt és mennybe ment, értünk járta meg ezt az utat. Azért halt meg, és azért támadt fel, hogy mi is ezen az úton, õt követve jussunk el a feltámadás által a vele való boldog és örök közösségre. Krisztus feltámadása így válik a mi belsõ megújulásunk, feltámadásunk eszközévé. Mivel Krisztus feltámadt, azért mi is vele együtt feltámadunk. Ez pedig nemcsak léle kben, hitben való megújulás, új életre támadás, hanem valóságos testben való feltámadás is. Nem arról van tehát szó, hogy a testünk börtönébõl kiszabadult lelkünk talál valamiképpen hazát Ist ennél, hanem a minden halandók útján eltávozott testi-lelki, bûnös, halálra méltó emberünk újul meg, és a feltámadás által nyer örök életet Istennél.
Így lett húsvét a feltámadás örömünnepe. Krisztus feltámadt! Ezt hirdeti a húsvéti üres sír, és azóta is az egyház ünnepi liturgiájában újra és újra megszólaló örömüzenet. Errõl tesz bizonyságot a húsvéti igehirdetés. A megfeszített és feltámadott Krisztust prédikáljuk húsvét ünnepén, de minden más vasárnapon is, hiszen minden vasárnap, "a hét elsõ napja", Jézus feltámadásának eseményére emlékeztet minket. Egyszer Jézus üres sírjánál élték át asszonyok és tanítványok a feltámadás csodáját, majd a Krisztussal való találkozás pillanataiban és óráiban a Feltámadottal való együttlét örömét. Krisztus saját megkínzott, a keresztfán halálra adott, de újra életre kelt testében adta hírül: van feltámadás!

Szokások, hagyományok:

A feltámadás napja húsvétvasárnap. Sok országban szokás e napon a napfelkeltét egy magas hegy tetején várni. Ehhez több hiedelem kapcsolódik - egyik szerint a felkelô nap Krisztus feltámadásának bizonyítéka, a másik szerint aki jól figyel, megláthatja benne a Krisztust jelképezô bárányt a zászlóval.
A húsvéti tojás ajándékozása sok országban e napon történik, nálunk a hétfôi locsoláshoz tartozik. A hagyományos sonkát már szombat este, a böjt lezárásával megkezdik. Vasárnap a sonka mellé tojást, tormát fogyasztanak. E nap ünnepi étele a bárány.

Húsvét másnapján német területeken, nálunk pedig Kecskemét környékén szokás volt az Emmausz -járás. Annak emlékére, hogy Jézus a tanítványokkal az Emmauszba vezetô úton találkozott, kimentek a város határán álló kápolnához és vidám mulatságot ültek. E nap Európa-szerte a játék, a vidámság napja. Magyarország egyes vidékein e napot vízbevetô hétfônek is hívják, mert e nap a locsolás napja. A lányokat régen kivonszolták a kúthoz, s vödör vízzel leöntötték, vagy a patakhoz vitték, s megfürdették. A locsolás, az ôsi termékenységvarázsló és megtisztuló rítusban gyökerezik. A víz tisztító ereje a kereszténységnél a kereszteléshez kapcsolódik. A mondai magyarázat szerint Jézus sírját ôrzô katonák vízzel öntötték le a feltámadást felfedezô, ujjongó asszonyokat, így akarták elhallgattatni ôket. A locsolás ma is elterjedt szokás, kissé szelídebb formában, hiszen gyakran csak kölnivízzel locsolnak a fiúk, férfiak.A húsvéti népszokások sorát egy fehérvasárnapi szokás zárja. A lányok komatálat készítenek, elküldik egymásnak. A kosárba, tálra húsvéti tojás, kalács, ital kerül. Ezzel a lányok örök barátságot kötnek, s ettôl kezdve komának szólítják és magázzák egymást egész életükben.

Női munkákat tiltó nap volt, nem szabadott seperni, főzni és mosni sem. Az állatokat sem fogták be ezen a napon. Bizonyos vidékeken szokás a vasárnapi napfelkeltét valamely magaslaton nézni, hiszen a felkelő nap is a feltámadás szimbóluma.

Címkék: hit_vallás