A cannabis története
A bolygó legveszélyesebb kábítószere - mégis
gyógyítottak vele!
Brit kutatók 5000 évvel ezelőtt használ gyógyszerek titkát keresve
utaztak Egyiptomba, majd hazatérve izgalmas felvetéssel álltak elő:
cannabis-származékokat használt az ókori orvostudomány.
A Manchesteri Egyetem kutatói (KNH Centre for Biomedical
Egyptology) a Sinai-félszigeten kutatják az ókori egyiptomi
medicinák titkait. A vizsgálat során a helyszínen élő beduinok
által ma is használt tradicionális orvoslási kellékeket vetik össze
a sírokban talált maradványokkal, továbbá alaposan összehasonlítják
az ókori orvosi papiruszok leírásait és a beduinok gyógynövény
használati szokásait is. Reményeik szerint a fáraó-kor
gyógyászatának gyökereit tárhatják fel minden eddiginél
alaposabban.
Kínában már 8000 éve ismerik
A cannabis talán éppen Távol-Keletről: a növény magjait ugyanis már
Kr.e. 6000-ből származó kínai ételmaradványokban is megtalálták,
míg az első írásos feljegyzés Kr.e. 2727-ből származik, amely
megörökítette a szer orvosi használatát. A szent füvet Kr.e.
1200-800 között india forrásokban és az Atharvavédában is
említették, ahol szintén orvosi használatra javasolták. A
zoroasztriánus szövegek már változást jelentenek, ugyanis ott a
kender kábítószer-jellegének örültek. A cannabis pszichotropikus
hatását pedig először egy Kr.e. 100 körül írt kínai
gyógynövénykönyvben részletezték.
A kender Európába a szkíták révén került el, akik Kr.u. 500-100
között honosították meg itt is az általuk már 1000 éve használt
növényt. Mindezt Kr.e. 430-ban Hérodotosz is megemlítette, aki a
kender rituális használatát hangsúlyozta. Európában hamar
felismerték az orvosi lehetőségeket: Dioszkuridész Kr.u. 100-ban
római medicinaként írta le a cannabist, míg 70 évvel később
Galénosz a növény magjának pszichés hatásait emelte ki.
Az arabok terjesztették – Napóleon tiltotta
Az arab kereskedők a mind divatosabbá váló hasis-lázat kihasználva
nemsokára Ázsia összes piacát elárasztották az új növénnyel, a
középkori Európát pedig először Marco Polo tudósította az arab
őrületről. A kereskedők mindenhová eljutottak, így magától adódott,
hogy az Újvilág is hamar melegágya lett a gyógyászati kábulatnak:
1549 körül angolai rabszolgák cannabist vittek magukkal Brazíliába,
ahol gazdáik megengedték, hogy a cukornád közé ültetve neveljék
fel, majd az aratások közti szünetekben szabadon szívhassák
azt.
1606-1632 között a legelső amerikai brit és francia kolóniákon is
megjelent a kender - aminek nagyon fontos szerepe volt a brit
gyarmatbirodalom fejlődésében -, ám a 17-18. században az ópium
népszerűségben ekkor még felülkerekedett a hasison. A cannabist a
tudomány is feldezte: 1753-ban Carl Linnaeus a Cannabis sativa
nevet adta a növénynek.
1798-ban Napóleon Egyiptomban szembesült azzal, hogy a szegények
körében széleskörben elterjedt a bódító hasis szívása. Ennek
hatásait látva katonáinak megtiltotta a cannabis-használatot, ám
úgy tűnik nem volt túl sikeres: a franciák magukkal vitték a zöld
növény és a bódulat kultuszát, és 1843-ban Párizsban létrehozták a
haisevők első európai klubját, a Le Club des Hachichins-t. Az új
szert Angliában főleg orvosi célokra alkalmazták: 1890-ben Viktória
királynő fájdalmait is cannabis-szal kezelték. A szigetországban -
talán ennek is köszönhetően - a növényt 1901-re ártalmatlannak
nyilvánították és a vele szemben fennálló tiltásokat egytől egyig
törölték.
A leginkább érintett Törökország és Egyiptom kérésére azonban
megkezdődött a szigorítás, és a növény 1925-ben a genfi egyezmény
veszélyes kábítószerei közé is bekerült.
Az Egyesült Államokban a cannabist az 1840-es évektől Európához
hasonlóan orvosi célokra használták, míg a hasist a perzsa
patikákban árulták. Az 1910-es mexikói forradalom hozta meg az első
komolyabb változást, amikor az onnan beáramló emigránsok magukkal
hozták a "marihuána" kultuszát. Hamar megindult a propaganda a
bevándorlók és azok bűnös szokásai ellen, így az általuk
előszeretettel szívott marihuána a borzalmas bűnök szimbóluma
lett.
Drog vagy gyógyszer?
A II. világháború változást hozott: 1944-ben a LaGuardia-jelentés
arról számolt be, hogy a korábbi kutatásokkal ellentétben a
marihuána nem okoz erőszakot, eszméletlenséget vagy szexuális
bűncselekményt, mégcsak nem is vezet függőséghez.
Az ENSZ már nem volt ilyen megengedő: 1961-es droglistáján a
cannabis az opiátokkal és a kokainnal került egy helyre, mivel
"kemény addiktív hatása van" és veszélyt jelent a közegészségre.
Csak az orvosi és tudományos használatát engedték, és a korábban
már ismerttté vált Anslinger részvételével működő WHO bejelentette:
a cannabisnak nincs a modern gyógyászat számára értéke, és 25 év
múlva el fog tűnni.
A szabályozás ellen számos tiltakozást szerveztek a szigorítást
követelők, majd a Reagan-kormányzat is a jogszabályok szigorítása
mellett állt ki. Az első elnök, aki maga is elismerte, hogy
marihuánát használt, Bill Clinton volt, bár elmondása szerint "nem
tüdőzte le".
Jelenleg is tart a vita a szer speciális gyógyászati célú
alkalmazása körül, a cannabis ugyanis többek között alkalmas a
rákos betegek kemoterápiás kezelése során fellépő táplálkozási
nehézségek kezelésére, illetve a glaukómás betegek szemében az
intraokuláris nyomás csökkentésére is. A cannabis gyógyászati
felhasználása mellett érvelők nyomására jelenleg az USA több
államában az orvosok - kísérleti jelleggel - felírhatnak cannabist
a betegeiknek. Kanadában pedig 2005 óta cannabis-tartalmú
gyógyszert is felírhat az orvos.
Az orvos.
Forrás: mult-kor
- 2007-04-25 16:02:14
- Mó
- (hozzászólások: 66) Hozzászólás RSS
1
MóArra volnék kiváncsi, próbálta-e már valaki?
Be meri e vállalni????